Megtorpantunk?

Kérdőjellel kezdem írásom, hisz minden vélemény egyéni és elképzelhető, hogy a többség másképp látja a leírtakat vagy elmondottakat.

Bár mielőtt gondolataim leírtam volna beszéltem három-négy általam igen jó tenyésztőnek tartott klubtársammal, kiknek véleménye igen közel állt, sőt sok tekintetben megegyezett az enyémmel.

Abban valamennyien egyetértettünk, hogy megállt galambjaink fejlődése, és az úgynevezett „aranykor" 2005 és 2010 között volt. Csupán az okok keresése közben alakult ki némi különbség, hisz más oldalról közelítettük meg a problémákat.

Természetesen mindezt nem azért írom le, hogy indulatokat gerjesszek vagy bárkit is megbántsak, hanem szeretném, ha közösen keresnénk az okot és a megoldást a további fejlődéshez, hogy a magyar King tenyésztés továbbra is a világ élmezőnyéhez tartozzon. Gondolom az utóbbi mondatomat (legalábbis a magyar tenyésztők közül) nem fogják megkérdőjelezni, hisz ez nem az én egyéni véleményem, hanem az Amerikából idelátogató bírálók valamint sok-sok Európa-szerte ismert neves King tenyésztő egybehangzó állítása.

Nos ezért kell keresnünk a további utat, hogy ez továbbra is így maradjon.

Beszélgetéseink során több kérdést és érintettünk és az első megállapítás ismét megcáfolhatatlan: fogyunk!

Sajnos az idei év júliusában is három olyan tenyésztő távozott közülünk, akiket minden magyar King tenyésztő ismert, több évtizedes tenyésztői munkájukat senki nem vonta kétségbe, azt hiszem a maguk idejében valóban meghatározói voltak a fajta tenyésztésének. Ez csak a jelen, az előző években is több neves nagy tudású, mindent a galambokra áldozó barátunk ment el vagy fejezte be egészségügyi okok miatt a tenyésztést, ők pedig igen nehezen vagy egyáltalán nem pótolhatóak.

Én az ő kiválásukat is az okok közé sorolnám, hisz amilyen tudást, tapasztalatot összegyőjtöttek, nem szerezhető meg egy-két év alatt még akkor sem, ha valaki eltökéli, hogy Kinget fog tenyészteni.

Innen ered véleményem szerint a másik probléma, ki az, aki ezt elhatározzaő

Sajnos egyre kevesebben választják ezt a gyönyörő hobbit, amit ha az ember komolyan csinál, egy életen át elkíséri rengeteg örömet és barátot szerezve neki.

Természetesen nem állítom azt, hogy nem fog irigyeket és haragosokat győjteni, de ez az élet minden területén így van. Ha akad pár vállalkozó kedvő galambász, aki mégis a Kinget választja, sajnos nagyrészük igen rövid idő után feladja.

Ennek különböző okai lehetnek, sikertelenség, gazdasági, fiatalabbak esetében a párkapcsolat vagy éppen a rossz irány, amerre elindulnak. Vallom azt, kellő alázat nélkül családi támogatás hiányában és a szakmai ismeretek megszerzése nélkül senkiből nem lesz jó King tenyésztő.

Ez utóbbihoz leírnák egy két gondolatot. Idősebb tenyésztőtársaim biztos alátámasztják vagy legalábbis találkoztak már „fiatal" (idézőjelbe téve, hisz nem a kora volt az, csupán a háta mögött hagyott tenyésztői idő) nagyhangon reklamált, szidta a bírót vagy esetleg azt a társát, aki húsz-harminc esetleg még több évi szakmai tapasztalattal rendelkezett. Még véletlen sem figyelt azok tanácsaira, hisz neki már champion galambja is volt ő nagyon nagy tenyésztő.

Tenyésztő? Mit is takar ez a szó?

Semmiképp nem azt az embert, akinek galamb van az udvarában és esetleg még kiállításra is jár. Nem-nem! A tenyésztő hosszabb ideig elkötelezi magát egy fajta mellett és az a fajta évek alatt, valamilyen szinten hordozza az ő munkájának (akár több évtizedes is lehet) eredményét, tükrözi ízlésvilágát, még a színeket sem cserélgeti.

Név nélkül egy-két példát említenék, tudok olyan fehér tenyésztőt, akinek galambjai a szépség-jóforma mellett egyedülálló piros szembőrrel rendelkeznek talán egész Európában. Ismerek olyant, aki tíz-tizenöt éve tenyészt mégis galambjai tollszerkezete annyira jellegzetes, hogy a hozzáértő számára egyből felismerhető. Van, aki a csinos elegáns galambokat kedveli, van aki a tömegesebbet, a lényeg, hogy megfeleljen a fajtaleírásban foglaltaknak.

Nagyot téved az, aki azt gondolja, összepárosítja a hímet a tojóval és az már tenyésztés!!!

Gondoljunk csak bele, egy jó anyagiakkal rendelkező galambász vásárol harminc tojót és ugyanannyi hímet, berakja egy nagy helyiségbe szabad szerelemmel összepárosodnak, biztos lesz három pár, ami úgy találkozik, mintha tudatosan rakták volna párba. A három pártól születik tíz-tizenkét fiatal, amiből esetleg lesz egy két champion. Ez esetben vajon tenyésztőről beszélünk?

Tovább sorolva az okokat óhatatlanul minden beszélgetés során előjön a nehéz gazdasági helyzet. Drága a takarmány, költséges a kiállítás, ami tagadhatatlan. Én mégis az előbb felsoroltakban látom az okot. Sajnos a fiatalokat elcsábítja a szórakozás és a technika világa, akik pedig idősebb korban próbálkoznak, nincs meg a megfelelő alap, a kellő elkötelezettség. Hisz bárhol olvasunk ismert nagy múltú tenyésztőkről (fajtára való tekintet nélkül) valamennyien gyerekkorukban kezdték a galambászkodást. Érdemes figyelmesen elolvasni, milyen úton, mennyi idő alatt jutottak el az eredményes tenyészésig.

A leírtak után is úgy gondolom, nincs ok ijedségre, hisz azért látni a fiatalabb nemzedék között olyan galambászokat, akikből jó King tenyésztők lehetnek kellő segítséggel.

Természetesen ez már a mi felelősségünk, miként segítsük őket ismereteink átadásával, tanácsokkal, helyes útmutatással.

Ez idáig az okokat fejtegettem, most leírnám, hol látom én a megtorpanást. Az utolsó három évben szembetőnő volt a kiállításokon hogy nem állékonyak a galambok. Értem ezt úgy, hogy a bírálat ideje alatt, míg a bíráló mozgatja, szép formát mutat, majd a helyére kerülve elengedi magát. Egy jó galambnak nem okozhat problémát a háromnapi ketrecben állás!

Másik problémát ott látom, hogy a bemutatott galambok testméretei nagyban eltérnek egymástól. Az utóbbi években Amerikából érkezett bírálók sok esetben előtérbe helyezték a testsúlyt. Ez pár tenyésztőt elbizonytalanított és eltolódtak ebbe az irányba még annak árán is, hogy ez az elegancia rovására ment. Holott azért lett király galamb (King), hogy csinosságukkal és elegáns megjelenésükkel elbővöljék a szemlélőket.

Következő gond a színek. Valamennyien tudjuk, tiszta szint tenyészteni nehezebb, mint egy egyéb színőt. Azt is tudjuk, mindig voltak és vannak divatszínek, de sajnos kevesen vállalják fel egy-egy tiszta szín tenyésztését.

Vajon összeszámolta már valaki, hányan tenyésztenek sárgát, vöröset, feketét, andalúzt vagy babosat? Én megpróbáltam és megdöbbentő eredményre jutottam. Majdnem valamennyi színnél még az ötig sem jutottam!

Ne úgy nézzük, kinél van egy két esetleg három ezekből a színekből, hanem minimum hat párban gondolkodjunk, ugyanis több neves tenyésztő egybehangzó véleménye szerint ez a minimum darabszám egy szín tenyésztéséhez.

Mindezek ellenére elismerésem fejezem ki a sárga és vörös galambok tenyésztőinek, mivel ennél a két színnél még most is folyamatos fejlődés mutatkozik. Remélem, az idei kiállítások alátámasztják az utóbbi állításom és a többi színek is javuló tendenciát fognak mutatni, ehhez persze szükséges az igen komoly szelektálás, a galambok még aprólékosabb felkészítése (tudjuk, hogy dresszírozással az állékonyság javítható) ketrecezéssel, ápolással.

A további fejlődéshez pedig úgy gondolom, megadja a helyes irányt az idei két kiállításra meghívott világszerte elismert, nagytekintélyő bíráló, aki felkérésünkre az érékelést fogja végezni.

Jó lenne, ha az utóbbi évek megszokott hangulatát meg tudnánk őrizni, ugyanolyan intelligenciával fogadnánk a bírák döntését, ugyanúgy tudnánk örülni egymás sikerének.

Ennek reményében kívánok minden tenyésztőtársamnak jó egészséget, jó tenyésztést, eredményes kiállítást.