Emlékezzünk!

Még egy éve sincs, hogy a magyar kingtenyésztés megtorpanásának okait boncolgattam és ott egyik fő oknak az idős tenyésztők elvesztését említettem. Akkor nem gondoltam, hogy ilyen rövid idő elteltével ismét búcsúzni kényszerülünk! Rövid, súlyos betegség után életének hetvenharmadik évét betöltve Mrázik Szilveszter eltávozott közülünk.

A Bakonyban található Súr község mellett született, ott töltötte gyermekkorát, ott ivódott belé a vidék, és az állatok szeretete. Fiatal korában Pestre került, ahol családot alapított. A kertes ház, a szép környezet kínálta a lehetőséget a kisállat tartásához. Ebben az időszakban a XVII. kerület a magyar kingtenyésztés fellegvára volt, olyan országszerte ismert tenyésztőkkel fémjelezve, mint Patek Károly, Rép László, Seprős Árpád, Bálint Kálmán és a Pokornyi testvérek.

Itt találkozott először a king galambokkal és innentől egész életében ragaszkodott hozzájuk. A jó környezet és a nagy tenyésztők hatására komoly tenyésztői munkába kezdett a fekete színváltozatnál.

Embersége és rátermettsége alapján megválasztották a B-1-es egyesület titkárának, majd később Pazsa Imre és Seprős Árpás mellett a King klub titkári feladatait látta el. Meghatározó tenyésztője lett a fekete kingeknek, de nyitott volt más színek irányába is. Mindig tartott egy-két babosat, de az országban elsők között nála láthattunk andalúzokat is.

Megismerkedésünk kezdetétől, ami harminc évre tehető, több ezer kilométert utaztunk együtt egy-egy új galamb megszerzésének reményében. Bejártuk Ausztriát, Németországot, Franciaországot, nem is beszélve az otthoni kiállításokról és utazásokról. Rengeteget tudtunk beszélgetni kedvenceinkről, még a közös nyári nyaralásainknak is ez volt a fő témája. Évtizedekig voltunk egymás „versenytársai” de mindig a legnagyobb jó szándékkal segítettük egymást. Nagyon sok jó galambot nevelt, öregbítve ezáltal a magyar kingtenyésztés hírnevét, hisz galambjai nem csak itthon, de külföldön is keresettek voltak. Komoly eredményeket ért el, sok-sok szín- és fajta győztes címet szerzett, de valójában a galambok szeretete és a tenyésztés volt számára az igazi kihívás.

Sokszor megmosolyogtam mikor a nyugdíjas éveiről beszélt, tervezgetett. Mindig a szülőföldre vágyott vissza és mi nem hittük, hogy megvalósítja álmait. Mégis sikerült és egy gyönyörű környezetben vásárolt majd felújított tanyán töltötte élete utolsó éveit. Állatokkal vette körül magát, ahogy mindig szerette volna, otthona a nyugalom és béke szigete volt. Kiállításokra már nem járt, de kedvencei, a fekete kingek utolsó percig körülötte voltak, örömet szerezve tenyésztőjűknek.

Sajnos az élet könyörtelen, elszakította közülünk, de úgy gondolom tenyésztői múltja, és a fajtáért tett áldozata elvárja tőlünk, hogy emlékezzünk rá. Emlékezzünk, hisz építkezni csak a múltból lehet, az elődök tudását továbbadva!

Drága barátom, nyugodj békében!