Beszéljünk a problémákról!

Alig két éve írtam egy cikket „Megtorpantunk!” címmel a klubhíradóba azzal a szándékkal, hogy felkeltsem tenyésztőtársaim figyelmét az általunk tenyésztett fajtánál történt visszaesésre. Reméltem, lesznek, akik szintén tollat- papírt ragadnak, és ugyanúgy leírják tapasztalataikat, észrevételeiket.

Előttem Gulyás József próbálkozott hasonló ötlettel, ekkor kérte: legalább a klub bírókat hívjuk össze egy évben egyszer, megbeszélni, egységesíteni a szemléletet, hogy e szakképzett bírók munkájuk révén segítsék a fajtánál jelenleg előforduló problémák egyforma megítélését. Az ő észrevételeire, javaslataira egyedül jómagam reagáltam, ami igazán meglepett! Azt hittem, jóval nagyobb lesz a visszhang, és emberi módon, egymás véleményét tiszteletben tartva, elindul egy vélemény- cserélési folyamat, mely előbbre viszi a tenyésztést, de sajnos nem így történt. Mindenesetre azt tudomásul kell venni, hogy ha még nem is beszélünk a problémákról, attól problémák még léteznek, és az is bizonyos, hogy maguktól nem oldódnak meg. Épp ellenkezőleg: minél többet beszélünk róluk, minél többen mondják el véleményüket, annál közelebb jutunk a megoldáshoz.
Mi, akik olyan büszkék vagyunk rá, hogy a magyar King tenyésztés a világ élvonalába tartozik, felelősséggel tartozunk azért, hogy ez így is maradjon.
Épp ezért gondoltam, még egyszer megpróbálom saját véleményem és tapasztalataim egy részét közre adni, hátha sikerül „felrázni” a tenyésztőtársaimat, és ezáltal ők is átérzik: tennünk kell valamit, ha meg szeretnénk őrizni jelenlegi pozíciónkat, valamint nem szeretnénk visszafelé haladni az úton. Nem kívánom ismételni magam, ezért nem hivatkozom a sok jó tenyésztő eltávozására (bár ez is fő probléma), de nézzünk körül a saját környezetünkben. Pécs környékén (100 km sugarú körben) az ezred forduló idején közel ötven King tenyésztő munkálkodott kisebb- nagyobb tenyésztési eredményekkel. Nem volt olyan hét, hogy ne látogatott volna meg valaki véleménycserére, galambnézésre. Rendszeresen jártunk egymáshoz, sokszor az volt a gond egy- egy út szervezésénél: hogyan férünk el egy autóba, esetleg kettővel kell menni?
A környező kiállításokon rendre a King volt a fő attrakció, az összes kiállított galambnak sokszor harminc százalékát King tette ki.
Idestova 30 éve tettem bírálói vizsgát, és szinte minden kiállításon (ahova meghívtak bírálni) csak King értékelésre kértek fel, de sok esetben még másik kollégát is rendeltek mellém, a nagy egyedszám miatt. Volt olyan kiállítás, ahol 500 galambból 128 King volt kiállítva. Itt már igazi verseny alakult ki, ami, mint tudjuk, ösztönzőleg hat.
Nos, ezen egyesület idén megrendezett kiállításán egyetlen darab King sem került bemutatásra! Jelenleg igaz ez az összes többi egyesületi rendezvényre, mindenhol drasztikusan csökken a kiállított Kingek száma. Ennek következményeként már nem hívnak az egyesületek szakbírálót. Aki épp elvállalja, az értékeli a Kingeket, teljesen mindegy, hogy ért-e hozzá, vagy sem.
Véleményem szerint ez sokat árt a fajtának, hisz innen várható utánpótlás a klub számára, itt kellene irányt mutatni az új, fiatalabb tenyésztőknek.
Amit fent leírtam, nem csak a Dél- Dunántúlra igaz, tapasztalataim szerint más országrészekben is hasonló a helyzet, de ami még rosszabb: az országos kiállításon is. Volt idő, mikor 3- 4 bíráló végezte a bírálatot, ma egy embernek sem teszi ki a munkáját.
Nem tudok elmenni a klub kiállítói mellett sem, hiszen talán az idei nagyatádi kiállítás (gondolom, mások fantáziáját is megmozgatja) tükrözi leginkább a kiállítói passzivitást. Gondoljuk csak végig: 140 tagja van a klubnak, ebből 38 állított ki, melyből 8 külföldi. Ez a tagság mindössze 27 százaléka! Nem a távolmaradókat kívánom ostorozni, hisz én is tudom az okokat, nagy távolság, négy napi távollét, szállás, étkezés. Ez mind pénz, viszont akkor javaslatokat kell tenni: legyen rövidebb a kiállítás, próbáljuk az ország közepén rendezni, vagy bármi egyebet, ami elősegíti a nagyobb nevezésű létszámot.
Nem az a jó verseny, ahol hárman versenyeznek nagy egyedszámmal, hanem az, ahova minél több kiállító hozza el legjobb galambját és összeveti a többiekével. Akkor látjuk, merre tartunk, ha az általunk tenyésztett színből minél több tenyésztő vesz részt a versenyen. Ezért fontos, hogy minél több résztvevője legyen egy- egy kiállításnak.
Ha eredményesek akarunk lenni, nem elég a mellünket döngetni, hanem mindegyikünknek ki kell vennie a részét a munkából is.
Épp ezért emelek szót, vállalva azt is, hogy támadások érnek, mégis leírom, hol látom én galambjainknál a fő problémákat, amik szerintem orvosolhatóak, főleg, ha megfogadjuk Gulyás József bírálótársam tanácsát és egységes, következetes szemlélet alapján értékeljük galambjainkat. Jelenleg én az egyik legnagyobb problémának azt látom, hogy nem állékonyak galambjaink! Értem ez alatt, hogy míg a bíráló játszik velük (igyekszik esélyt adni), addig meg- megállnak, de egy- két perc elteltével előrebuknak, elnyúlnak a ketrecben.
Meg vagyok győződve róla, hogy ez genetika, e tulajdonságra ugyanúgy oda kell figyelni, mint a szűk állásra, vagy a kis fejre. Ez a helytelen testtartás lehet akár szokás, de lehet túl nagy testtömeg velejárója is, hisz nem mindegy, mekkora súly nehezedik a lábakra, nyilván a nagyobb tömegű galamb előbb elfárad. Keresni kell az arany középutat a tenyésztésben és a bírálatnál is! Sokszor bírálóként sem értem, miért állítgatják oly soká ezeket a példányokat, és mellette ráadásul azt is, amelyik egyfolytában szépen mutatja magát. Volt rá példa, mikor a szépen, parádésan álló galamb előbb kiesett a versenyből, mert megunta a sok forogtatást, és odacsípett!
Ez utóbbi szerintem kevésbé rossz tulajdonság, főleg hím galambnál, hisz gondoljuk csak el: milyen tenyésztési eredményeket várhatnánk a ketrecben búsan, melankolikusan álldogáló egyedtől? Nagyon tetszett a horvát King Klub-on Klaus Ohlendorf bírálata, aki az egyszeri szemrevételezés után formára, típusra, állásra megítélt legjobb galambokat megjelölte, majd a kézbevétel után végső döntést hozott: marad a jelölés, vagy gyenge test és kondíció miatt lekerül? Később ezeket a galambokat (mivel szépen álltak), csak a végső összevetésnél mozgatta, és bizony hátrányba került, amelyik nem volt állékony.
E példa után térjünk vissza az eredeti problémához: ha a galamb előredől, azonnal megváltoznak az arányai, rögtön hosszabbnak, laposabbnak látszik, nem pedig elegánsnak. Biztosan állítom, hogy egy feszes, szép állású galambnak nem okozhat problémát két- három napot ketrecben tölteni, hisz ez a természetes állása.
A következő nagyobb gondnak az emelten hordott farkat tartom. Ez következhet a már előbb említett hibából: ha előre dől, feljebb kerül a farok, de láttam a fej magasságát két- három centivel meghaladó magas farkat is fajta győztesnek kiállításon! Ilyen nincs!
Mutasson valaki ilyen standard rajzot! A King farka 30- 40 fokban emelkedhet, de soha nem érheti el a fej magasságát. A máltai és az angol modena farok szöge 90 fok, nem a Kingé. Természetesen, ha emelten hordja a farkát, rövidebbnek tűnik, de nem rövidebb, hisz ha lehajtjuk és megnézzük, látjuk a farok tollak hosszát, sőt, mérhetjük is.
Emlékezzünk vissza az első amerikai bírálóra, Bill Harisonra, aki Fehérváron araszhosszával mérte a galambokat, és rögtön kirakta a hosszabbakat. Azért hívtuk őket Magyarországra, hogy tanuljunk. Egyébként Németországban is nagyon büntetik az ilyen galambot, mivel nem felel meg a standardnak, ugyanúgy, ahogy a behúzott nyak sem! Ezek maximum 92 pontot kaphatnak, ami tudjuk: már csak jó minősítés.
Azért írtam le, miként ítélik meg ezeket a hibákat amerikai vagy német bírálók, nehogy részrehajlással vádoljanak, de csak akkor versenyezhetünk más országokkal, ha egyformán ítéljük meg az azonos problémákat. Sajnos nem volt lehetőségem Nagyatádon sok időt tölteni, de az ott látottak megerősítették eddigi tapasztalataim.
Meggyőződésem, ha jó galambokat akarunk tenyészteni, még szorosabb összefogásra van szükség, úgy a hazai, mint a nemzetközi tenyésztés terén, és azt sem szabad elfelejtenünk: felelősséggel nem csak magunknak tartozunk, hisz a környező országokban jórészt magyar bírálókat tisztelnek meg felkérésükkel.
Nem mindegy, milyen felkészülten, egységes álláspontot képviselve jelenünk meg, ezért fontos, hogy beszéljünk a saját gondjainkról és legyünk nyitottak egymás véleményére. Soha ne engedjünk a saját érzéseinknek, ne legyünk elfogultak galambjainkkal, és ha bírálók is vagyunk, ne ragadjunk le egy- egy pozíciójánál az értékelt galambnak, hanem összességében, a standardnak legmegfelelőbb, ahhoz legjobban hasonlító egyedet értékeljük a legmagasabban, hiszen az összefogásban az erő, és egymást meghallgatva megőrizhetjük a magyar King tenyésztés jó hírét.